Citation

Kálmán S, Pákáski M, Kálmán J. Orv. Hetil. 2014; 155(49): 1935-1951.

Vernacular Title

Esendőségszindróma: egy régi új ismerős.

Affiliation

Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar Pszichiátriai Klinika Szeged Kálvária sgt. 57. 6725.

Copyright

(Copyright © 2014, Ifjusagi Lapkiado Vallalat)

DOI

10.1556/OH.2014.30039

PMID

25434514

Abstract

Frailty syndrome is defined as extreme stress vulnerability and decreased potential to adapt. The elderly and chronically ill patients are affected mostly. This condition increases the risk of adverse health outcomes as infections, falls, delirium, institutionalization, progression of comorbidities and mortality. The pathophysiological mechanism is a complex immune and neuroendocrine dysregulation. According to the phenotype model, frailty presents when three of the followings occur: weakness, exhaustion, slowness, weight loss and decreased activity, while cumulative model counts the number of health deficits. Aging, frailty, dementia and depression are independent clinical entities; they may present separately but may also potentiate each other. Hence most of the frailty scales assess the physical, mental and social dimensions as well. Mild or moderate frailty is potentially reversible with an individualised caring plan. Given short, easy-to-use screening tools, risk groups can be identified in the primary care and referred to a specialised team for further treatment. Here the authors summarise the literature of a re-discovered, current clinical phenomena, frailty syndrome, focusing on the practical issues in primary care. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1935-1951.



KW: ageing; caring plan; esendőségszindróma; frailty syndrome; gondozási terv; prevenció; prevention; screening; szűrés; öregedés

Language: hu

Vernacular Abstract

Az esendőségszindróma fokozott stresszérzékenységgel, csökkent alkalmazkodási potenciállal járó állapot, leginkább az időskorúakat és krónikus betegeket érinti. Növeli az adverz egészségügyi kimenetel kockázatát (fertőzés, elesés, delírium, institucionalizáció és mortalitás), gyorsítja a társbetegségek progresszióját. A szindróma hátterében immun és neuroendokrin diszreguláció állhat. A fenotípusmodell szerint kritériumai az izomgyengeség, kimerültség, meglassultság, fogyás, aktivitáscsökkenés, míg a kumulatív modell szerint az egészségügyi problémák száma határozza meg. Hangsúlyozandó, hogy az öregedés, esendőség, dementia és depresszió önálló klinikai entitások: fennállhatnak egymástól függetlenül, de potencírozhatják is egymást, így a szűrőtesztek többsége a fizikai, mentális, szociális dimenziókat együtt vizsgálja. Egyénre szabott gondozási tervvel az enyhe-mérsékelt esendőség potenciálisan reverzíbilis, progressziója lassítható. Ennek feltételei a primer ellátásban használható gyors, egyszerű szűrőtesztek, amelyek alapján e kockázati csoport további diagnosztika és kezelés céljából szakambulanciákra irányítható. Jelen írásban a szerzők áttekintik ezen újra felfedezett, napjainkban időszerűvé váló klinikai fogalom irodalmát, különös tekintettel az alapellátás gyakorlati vonatkozásaira. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1935–1951.